2009. június 22., hétfő

Ha elvetünk egy magot...




Bálint GyörgyVan olyan ember, akit egy egész ország szeret, tisztel, és aki magával ragadó egyéniségével, közel a kilencedik ikszhez is, le tud nyűgözni bárkit. Bálint György, vagyis ahogy mindenki ismeri, Bálint gazda, nemcsak a növényekhez ért, hanem ahhoz is, hogyan maradhat meg az ember remek szellemi és testi kondícióban. Aki tudja: a barátságot nagyon meg kell becsülni, és aki szerint szép és bíztató is van az öregedésben: az, hogy az ember kicsit kívülről tudja szemlélni a dolgokat.

- Megöregedni nem jó - szögezi le a nyilvánvalót Bálint György egy kávé mellett. Olyan elegáns, mint aki most lépett ki egy úri divatlapból, tökéletes öltöny, hozzá illő finom nyakkendő, a notesze vékony, nemes bőrnotesz, a modora pedig kifogástalan, sőt, elragadó, ahogy egy hölgyre fel tudja segíteni a kabátját. Mindez nála természetes, mint az őszintesége és a szelíd iróniája és mosolya.

- Tudom, közhelyszámba megy már, amit egykor Kellér Dezső mondott, amikor valaki azzal próbálta vigasztalni, hogy az öregségnek is megvan a maga szépsége. Erre válaszolta Kellér, hogy jó, csak legalább egyet mondj. Mert hát nyilvánvaló, hogy az embernek - ha van valamennyi önismerete, és tudja magát kontrollálni - elég nehéz kiegyeznie azzal, hogy az öregség napról napra fokozódik és visszafordíthatatlan.
- Az ember egyénisége két részből áll: a teste korából és a szelleme korából. Ezek különböző ritmusban öregszenek. Hol azzal van elfoglalva, hogy fáj a dereka, hol azzal, hogy elfelejt neveket. Nagyon egyéni. Egy lehetőség van: az ember ne foglalkozzon vele - mondja, és így is él. Hiszen most mesélte el, mennyi mindent csinál: Zsombolyán, egy erdélyi városkában, a helyi gazdakör kérésére segít modern gyümölcsöst telepíteni, és ebbe a munkába bevonta három ország, Románia, Szerbia és Magyarország egyetemeit. Itthon bekapcsolódott abba a programba, amelynek keretében nagy családokat telepítenek le szinte lakatlanná vált falvakba, és megtanítja az embereket, hogyan kell gazdálkodni, krumplit, babot termelni, állatokat tartani, hogy meglegyen, ami a családnak kell, és még el is tudjanak adni valamennyit. Autóval jár, maga vezet.
- Erről nem mondok le - kacag hamiskásan. - Az nagyon jó, ha az embernek van egy jó családja. - S neki van. A fia követi a példáját, maga is tanít. Nemrég jelent meg a kiskertek gondozói számára egy igen hasznos könyv, amelyből meg lehet tudni, milyen kártevők pusztíthatják a gyümölcsfákat, és hogy kell ellenük védekezni. A könyv egyik szerzője Bálint János. Felesége is igazi társa, aki széppé teszi az otthonukat és a kertet is inkább ő gondozza.
- A barátok is nagyon fontosak, de öregkorban már kevés barátja van az embernek. Nehéz is barátokat szerezni, ezért nagyon meg kell becsülni azokat, akik vannak. Nagyon fontosnak tartom, hogy a barátság nem abszolút fogalom. Van, amikor csak bizonyos dolgokban értünk egyet. De ha mindkét fél képes arra, hogy az azonosságokat tartsa nagyobb jelentőségűnek, mint a különbözőségeket, akkor meg lehet őrizni a barátságot. Ezt gyakorolni kell. Bizonyos fenntartásokkal különböző gondolkodású emberekkel is fenn lehet tartani a barátságot.
- Van egy szép, bíztató dolog is az öregségben - mond ellent a kelléri gondolatnak. - Az a jó, hogy ilyenkor az ember kicsit kívülről tudja szemlélni a dolgokat. Nincsenek már különösebb ambíciói, és már megértik, hogy amit mond, vagy gondol, abban nincsenek hátsó szándékok. Ez kicsit függetlenné teszi az embert. Nagy könnyebbség, hogy nem kell olyan dolgokat mondani, amivel nem ért feltétlenül egyet az ember. Mondhatja a saját gondolatait, anélkül, hogy félnie kelljen a retorzióktól.
- Persze, azzal számot kell vetni, hogy kisebb az alkotóképessége, de kisebbek az igényei is. A feleségem például évek óta gyötör, hogy vegyek egy új ruhát. Mondtam neki, már nem kell...
- Már miért ne kellene?- muszáj közbevetni, hiszen olyan ifjú a lénye.
- Szerintem addig érdemes élni, míg az ember alkotni tud. Mindegy, hogy hol. Az is alkotás, ha elvet egy magot, virág lesz belőle vagy gyümölcs. Oda lehet tenni az asztalra. Vagy ha egy előadás közben megkérdezi a hallgatókat: nem unják még? Azok meg azt felelik, dehogy, napokig is elhallgatnánk.
És ez így van.


Forrás: Öreg a nénikéd - Peredi Ágnes


Nincsenek megjegyzések: