2009. június 21., vasárnap

NEUBERGER ISTVÁN - festőművész



A tanítás öröme

Nem minden művész alkalmas arra, hogy tanítson. Neuberger István – a budafoki Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola oktatója – nem csak festő, elkötelezett és kommunikatívan oldott, inspiráló művésztanár. A tanítványait arra vezeti, hogy lássák meg a nem mindennapi dolgokat, hogy a mindennapiban vegyék észre a különlegeset, hogy tele van körülöttünk fantasztikus formákkal és témákkal a világ, és mindenki alkothat saját vérmérséklete, gondolatai, vágyai és tehetsége szerint bármilyen anyagból valami egyedit. Neuberger valami olyat tud, amit kevesen. Mint amikor lehasalunk a kisgyerek mellé a fűbe, és magunk is kicsik leszünk, úgy teszi egyenrangúvá és ezzel befogadóvá, azt akit tanít. Ilyen egyszerűen, ami a világon a legizgalmasabb. Nyílt, egyenes lényével hat a közös munka közben azokra, akiket rábíztak, vagy akik rábízták magukat. Saját lelkét is kitárja a tanítványok előtt, és ő is tanul tõlük. Emberséget, tartást, elkötelezett felelősséget is tanít az együtt töltött idők alatt, nem csak ízlést, kultúrát és technikákat. A nyolcvanas évek közepétől tanára az országosan is rangos budafoki Nádasdy Kálmán Mûvészeti Iskolának.

– A festés mellett tanítasz. Hogyan tudod összeegyeztetni a kétféle munkát?

Az iskolában csak félállásban dolgozom, hiszen a festés fontos, és ahhoz is kell idő. De mecénások híján pénzt is kell keresni.

– Fontosnak tartod, hogy azok a gyerekek is kapjanak a művészeti nevelést, akik azután más pályát választanak?

Alapvető, hogy egy társadalomban milyen a művészeti nevelés, és hogy van-e hol kibontakozzanak a tehetségek. Az, hogy legalább ízelítőt kapjanak az ehhez vonzódó diákok abból, amit művészetnek nevezünk. Nem feltétlenül kerül ezután mindenki élethivatásként is művészeti pályára, de a tanárnak szívet melengető érzés, ha kikerül a keze alól egy-egy későbbi nagy név, híres művész.

– Milyen korosztály tartozik a kezed alá?

A hétévesektől egészen a tizennyolc-húsz esztendős korosztályig tanulnak a diákok. Van előképzés és főiskolai előkészítés is. Mindenféle korúakat tanítok, az az érdekes benne.

– Óriási sikerélmény lehet, amikor a tanítványaidat felveszik az egyetemre.

Volt olyan év, amikor a tanítványok közül hétből hat diákot felvettek a Képzőművészeti Egyetemre. Ez, a boldogság mellett, a tanári munka minőségének fokmérője is.

– A festészeten kívül még milyen művészeti ágakat tanulhatnak ott?

Sok mindenbe belekóstolhatnak a gyerekek, a tánctól a színjátszáson át a képzőművészetig.

– Azonnal dönteniük kell, hogy mit szeretnének csinálni, vagy van idejük próbálkozni?

A diákok kétéves alapképzés után dönthetnek, hogy festeni szeretnének, vagy a grafika áll-e közelebb a szívükhöz. Tízfős csoportokban dolgoznak, közösen, egymástól is tanulva, játékosan és sok fantáziával, és közben szinte észrevétlenül elsajátítják a tárgyformálás szabályait, a kompozíció technikáit, az anyagok és eszközök rutinos használatát.

– Főleg festészetet tanítasz, de sejtem, hogy nem éred be átlagos technikák átadásával. Milyen anyagokat használtok?

Az felhasznált alapanyagok széles skálájának csak a fantázia szab határt, szinte bármiből születhet lélegzetelállító alkotás. Kipróbálnak sokféle, mindenféle anyagot. Fát, üveget, papírt, nádat, követ. Nem olcsó a világ, de a XXII. kerületi önkormányzat sokat segít, és én is mindig kitalálok valamit. Sokszor megállok az út mellett egy különleges fadarabért, kavicsért, kőért. A másnak kacatnak tűnő anyagok itt kincset érnek. Még ytong-téglát is szoktam adni a srácoknak az iskolában. Jól lehet vele bánni, lehet faragni, fűrészelni. Nagyon klassz dolgokat csinálnak belőle.

– Egy ilyen hely közösséget is kovácsol.

Igen. Év közben is sok a közös program, az együtt töltött idő. A gyerekek vándorkiállításokon mutatkoznak be legjobb alkotásaikkal, és persze vannak nyári táborok is. Most voltak az év végi vizsgakiállítások. Rengeteg munkával járt, de megéri. Az izgalom és rengeteg rohangálás után, jó végignézni az alkotásokon. Ez a tanítás öröme.

NÉVJEGY

Neuberger István festőművész, művésztanár Tatán született 1953. június 23-án, és a közeli Bajon nevelkedett. Most Budán lakik és alkot. A tatabányai Bányász Képzőművészeti Szabadiskolában kezdett rajzolni, azután az ottani Művelődési Központban folytatta művészeti tanulmányait. Volt esztergályos, műszaki rajzoló és tanított általános iskolában is. A Képzőművészeti Főiskolán Gerzson Pál Munkácsy-díjas festőművész volt a mestere. 1979-ben diplomázott festő szakon, és 1981-ig művésztovábbképzős volt. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1985-től a budafoki Nádasdy Kálmán Művészeti iskola tanára. 1990-től a budafoki Mészáros László Művészeti Egyesületben is festő és grafikus tanár. Úgy, hogy Budán is dolgozik. Művésztanára a híres Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskolának, ahol évente augusztus első két hetében folyik az alkotó munka. Rendszeresen állít ki egyéni és csoportos tárlatokon, munkáit múzeumokban és magángyűjteményekben, itthon és külföldön is láthatjuk.


Urbán Beatrice (1969, Budapest – Mártély – Budapest)
E-mail: urban.beatrice@prherald.hu
Forrás: PR Herald

Nincsenek megjegyzések: